Sunday, August 25, 2013

Töredék egy gólyához

,,Dohányod zsebemben,
de szememben
még mindig nem vagy senki sem,

S ha fáradtan kereslek
valaki helyett -
helyetted Én vagyok elveszett.''

Sunday, May 26, 2013

A dolgok késnek. Ömlengő kéjjel,
szépen lassan masírozva ontják a rések
az időnek rajzó, vad hadát.
Lopva és nyűve másznak ki éjjel
csapatba tömörülve, csak a friss nedűre -
fokozva a horkolás zord zaját.
Tele a párna. Félüres ágyra
ugranak és kapaszkodnak, egymásra állva
megtéve a sors óhaját.

Hirtelen vége. Mintha minden élne,
fekete szőnyeg mordulna a szunnyadó mélyre,
amiben szépen lassan eldőlne,
hogy az idő áll. Az álom, mint zár
őrzi az elmét, ami törhetetlenül vár,
hogy menjen végleg előre.
Sehol változás, az éber látomás
szertefoszlik, valójában várakozás
lesz a múltja, és jövője.
Mert ha jön a had, az idő nem marad
olyan, mint amilyet a szív vagy az agy láthat -
elvész, darabokra törve.

Most újra szunnyad, és megint fullad,
figyeli a nyugalmas, falba vésett utat,
ahonnan semmi sem jön már.
Sötét éjjelen, a nehéz félelem
láncai kötik az ágyához, mint lételem
vagy mint kínzó várakozás.
Sosincs elege. Mit is tehetne,
az időtlenség vonzó karma, és termete
ellen egy megvénült kézpár?
Esetleg kitépné saját hitét, és
vérző sebekkel a támadó időt nézné
testetlenül, mint akárki más.

Sunday, November 25, 2012

.

Fülben ülve, kételyt szülve cseng mindig a dal,
És a lelke tűrne, míg meg nem szűnne, bármit is akar,
Angyal várja, keblét tárja szépségének halálig,
Dallal zárja, egyként látja életének saráig.

S

Merül kelme, dühe kelne, bűne miatt szenvedne,
Elhűlt tervek, szürke testek ülnek arra ernyedve,
Szereptelen lepel hever,bevett várak terülnek,
Elveszetten jelet lehel, szerzett sebként eltűnnek...

U

Elsietve leli kedve tette által csonthalmát,
Elhitetve fedi lelke teli terhe sóhaját,
Dohos foltok, porladt dolgok, romok árnyként feszülnek,
Kopott okot, korhadt roncsot, szobrot lát és kerülget...

Friday, November 16, 2012

N

Sínylett hite, ihlet híre feltör szinte fortyogván,
Minden szintet színre intett, hősi díszként trónolván,
Ott oszolván, torja ormán bágyadt dolgát teleti,
Hol sodorván, szolga sorján, gyomra rója fel neki...

A

Széled lépte égett vége, elhalt térnek gyér hada,
Délre téved, vére éget, bús idénynek végszava,
Hallja rajta, zajnak vallja korgó alja ízeit,
Marja sarja balga savra ömlő szava híveit...