P

Fülben ülve, kételyt szülve cseng mindig a dal,
És a feje tűrne, míg meg nem szűnne, bárhogy is kapar,
Ha elmaradna, lelkét marja a hangként zúgó talány,
De szakad fala, elhamvasztja a létig tartó ragály...

Ez egy blog.

Difólt dizájnja van. Emléket állít régi időknek, sok legépelt dolognak, elmondott szónak. Helyfoglaló. Használatát írógép váltja fel, könyv készül fűzéssel belőle. Emléknek él. Ha olvassa, és érdekli, nahát, nahát, kérem, érdeklődjön nálam. Olvasatlan oldalát most nyugvásra ítélem. Ez van. Ákos ír, ír ő tovább.